Bene Beregszásztól 12 kilométernyi távolságra a várostól délkelet irányban az Ungvár- Rahó országút mentén fekszik.
A 2001-es népszámlálás szerint Benének 1350 lakosa van. Lakói néhány ukrán családtól eltekintve magyarok. Túlnyomó részük református, a többi római, illetve görög katolikus.
Az itt élők többsége a szőlő és gyümölcs (őszibarack) termesztéssel fogalkozik.
Az utóbbi években azonban megjelent a paradicsomtermesztés is. A településen 570 családi gazdaság működik. Többségében 2-3 hektáron. Sokan azonban Magyarországon dolgoznak
A Benei Általános Iskolának 180 tanulója van. Az óvodába 37 gyerek jár.
A falu könyvtára több mint hatezer kötetet számlál. A településnek postája, orvosi rendelője van.
2001 szeptemberében a helység központjában adták át a modern faluházat. A faluház kiállítótermében kárpátaljai képzőművészek alkotásaiból rendszeresen rendeznek kiállításokat, tárlatokat.
Az első írásos emlék 1269-ből származik, ahol, mint Bhene szerepel.
IV. Béla király adománylevelében, úgy említik, mint János Péternek fia, és Márton Jánosnak fia birtoka.
A kutatások szerint minden valószínűséggel az őslakosok erdőkitermelő jobbágyok voltak.
A község neves birtokosai voltak: Szilágyi Erzsébet, Mátyás anyja, a Dobó, a Székely, a Perényi, a Rátonyi, a Makkay, a Vásárhelyi és a Pogány család.
A tatárok az 1560-as években felégették a települést, melynek következtében a lakosság száma igen lecsökkent. Mintegy 100 évre rá, a falut ismét felégették, most a II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi trónszerzési hadjáratát megbosszulandó Lubomirszkij lengyel herceg megbízásából. II. Rákóczi Ferenc
Emlékirataiban említi, hogy 1703. Július 14-én Benénél ereszkedett le csapataival a hegyekből és kelt át a Borzsa folyón. Mindez közvetlenül a legendás tiszabecsi átkelés előtt történt.
Az 1848-49-es szabadságharcban 51 benei önkéntes vett részt. A helyi református lelkésszel az élen a Galícia felől benyomuló osztrák Barkó tábornok hadai elleni harcban.
A románok 1918 őszén szállták meg a falut, 1919 tavaszán pedig már a csehek, akik 1938-ig maradtak, amikor is visszacsatolták Kárpátalja egy részét az anyaországhoz.
1944 novemberében a sztálinisták 141 férfit hurcoltak el Benéből málenykij robotra. Innen 32 falubeli soha nem tért haza.
|  |
| A XIV. században épült és még ma is működik a református, román-gótikus stílusban épület templom, mely megtartotta középkori jellegét: szűk lőrésszerű ablakokkal, keletelt szentéllyel és támpilléres toronnyal. A tatár és a lengyel dúlások után a romos boltíves födémét laposra cserélték. |
|  |
Római katolikus egyházának újraalapításának ideje és az anyakönyvezés kezdete 1940. A római katolikusok által használt templomban tartják szentmiséjüket a görög katolikus hívek is. |
1992-ben emlékművet állítottak a sztálinizumus és a II. Világháború áldozatainak. Ebben az időben hozták rendbe az 1944 őszén megölt és itt eltemetett magyarországi hadifoglyok síremlékét.
A közelben található a fürdésre is alkalmas a Borzsa folyó. A beneiek híven őrzik II. Rákóczi Ferenc emlékét. A hagyomány szerint a fejedelemnek kedvenc tartózkodási helye volt a Kerek-hegy. A hegyaljai mezőn is számon tartanak egy Rákóczi-pihenőt, távolabb húzódik a zászlóbontás helye, ahol Esze Tamásék gyülekeztek. A népi hagyomány szerint az itteni Kelemen-hegy valamely barlangjában rejtették el a kurucok "tömérdek kincsét".
Az egykori benei postaépület fölött lévő hegyhez - ahol talán egykoron vár volt - Kadacs vitéz szerelmi legendája fűződik. A helységtől néhány kilométerre keletre található a kovászói romvár. Ezt a községből egy rövidebb gyalogtúra keretében meglátogathatják az érdeklődők.
A zöld falusi turizmus mozgalom néhány évvel ezelőtt indult el a községben. Jelenleg több-kevesebb rendszerességgel 15 család fogad vendégeket főként Magyarországról. Jellemző, hogy a beneiekhez nem csak nyáron, hanem télen is ellátogatnak a turisták. Ilyenkor a helyi szokásoknak megfelelően disznótoros vacsorával vendégelik meg őket. Az ide látogatók ilyenkor megkóstolhatják a "tűzlelkű" benei borokat.
Megállapodás
Köszöntő
Városunkról
Zetelaka
Nevének eredete
Neve a régi magyar Zotam személynévből való, ennek eredete a szláv Zem személynév. Névmagyarázatához hozzátartozik, hogy a nép körében ismert monda szerint egykori várát Zéta király állította és tőle ered a neve.
Története
1332-ben a pápai tizedjegyzék
Zathalaka néven említi először. A hagyomány szerint eredetileg a ma Csellőnek, vagy Csele-dombnak nevezett helyen feküdt a Küküllő kiszélesedő völgyében, a mai falutól negyed órára és régen Cseleházának hívták. A tatárjáráskor a falut felégették, azután települt mai helyére. Középkori temploma a többszöri újjáépítés dacára megsemmisült. Mai
római katolikus temploma 1912 és 1914 között épült. A falu a 1590 és 1612 között katolikus esperesi székhely volt. 1622-ben Bethlen Gábortól szabadalmakat kapott, kiváltságait később több ízben megerősítették. Lakói híres zsindelykészítők voltak, amiért egykor adómentességet is élveztek. A falu fafeldolgozásáról és faáruiról híres. 1910-ben 4724 lakosa volt, 1992-ben 4602 lakosából 4598 magyar és 4 román volt. A trianoni békeszerződésig
Udvarhely vármegye Udvarhelyi járáshoz tartozott.
Látnivalók
- A vár csekély romjai a falutól félórányira a Deság patakának a Küküllőbe torkolása feletti sziklacsúcson találhatók. A várat valószínűleg földrengés döntötte romba.
- Ivóból lehet a legkönnyebben és leggyorsabban megközelíteni a Hargita hegyvonulat legmagasabb csúcsát, az 1801 m magas Madarasi Hargitát ( a székelyek „Szent Hegyét”).
- A faluban sok 19–20. századi székelykapu megcsodálható.
Híres emberek
- Itt született 1895-ben páter Boros Fortunát ferences szerzetes, történész a ferences rend erdélyi történetének kutatója, fő műve 1927-ben jelent meg. 1953-ban mártírhalált halt a duna-csatornai munkatáborban. A temetőben síremléke áll.
- Itt született 1757-ben Török Albert Domaszcén hitszónok, minorita szerzetes, egyházi író, teológiai tanár és iskolaigazgató.
- Itt született 1783-ban Zsombori József kanonok, egyházi író, iskolaigazgató.
(Forrás: Wikipédia)
Testvértelepülési megállapodás
.
